A mopszok története: az ókori Kínától a modern otthonig
Mopsz: egy ősi és titokzatos kutyafajta
A mopszok a modern történelem nagy részében az egyik legnépszerűbb kutyafajta. Ezek a világ egyik legrégebbi és felismerhetőbb kutyafajtája. Tartós népszerűségük valószínűleg furcsa, ám imádnivaló megjelenésük és bohócszerű viselkedésük miatt. De honnan származtak ezek a kíváncsi mopszos orrú kutyák, és hogyan váltak ilyen népszerűvé? A mopsz gazdag története évszázadokra terjed ki, és a világ számos kontinensére kiterjed. A mopszok az ókori idők óta a Távol-Keletről egészen a nyugati világig voltak a jogdíjak egyik kedvelt társa.
Ősi kínai eredet
A legtöbb történész egyetért abban, hogy a mopszok eredete az ókori Kínába vezethető vissza. A történelemben megjelenő mopszok legkorábbi feljegyzései Kr. E. 700-ból származnak, ahol a mopszokat a kínai császárok tartották. Ebben az időszakban a kínai kunyhó óvatosan tenyésztette a kicsi, rövid lábú kutyákat olyan fajtákba, amelyek elsősorban a szőrzet színében és hosszában változtak. Ezek a kutyák váltak a ma is népszerű fajták, például a pekingi és a mopsz elődeinek. Mivel népszerűsége elterjedt az egész térségben, a mopszokat végül a buddhista szerzetesek is tartották Tibetben.
Kínában ebben az időben a mopszokat olyan nagy tiszteletben tartották, hogy csak a királyi családok hagyhatták birtokolni őket. A királyi mopszok luxus életet éltek, amelyről a legtöbb ember ebben az időben csak álmodozhatott. Ling To császár (Kr. E. 168–190) csak a legfinomabb ételeket szolgálta fel mopszjára, és a palota katonáinak parancsot adott arra, hogy őrök legyenek. Bárkit, akit elkísértek mopsz ellopására vagy károsítására, halállal büntették.
Később a mopszokat általában buddhista szerzetesek tartották a tibeti kolostorokban. A buddhista szerzetesek lojális társaknak tekintették őket. Hidd el vagy sem, ezeket a kis kutyákat őrző kutyákként is felhasználhatták a tibeti kolostorok védelmére. Bár ezek a kutyák kicsik, mestereik nagyra becsülték őket.
Század: a mopszok felülmúlják Európát
Az 1500-as évekre a mopszok népszerűsége elterjedt egész Európában. A portugáliai és holland európai kereskedők annyira lenyűgözték a kínai mopszokat, hogy visszajuttatták őket Európába, ahol a gazdagok ezt követően tenyésztették a kutyákat, hogy Európa-szerte megalapítsák a fajtát. Ezek a lapos orrú kutyák az európai bíróságok kedvelt tagjai lettek. Az európai jogdíjhoz tartozó számos híres mopsz volt a mai történészek számára is jól ismert.
Az egyik ilyen figyelemre méltó mopsz Pompey, akinek tulajdonosa, Orange of Prince (más néven csendes William) néven, a Orange Orange-Nassau Ház alapítójának és Hollandiának mint államnak életét mentheti meg. Azt mondják, hogy Pompey mopsz figyelmeztette a tulajdonosát a spanyol gyilkossági kísérletére, arcára ugrálva, hogy épp akkor ébredjen rá, hogy megállítsa a támadást. Az 1572-es esemény óta a mopszok a Narancssárga Ház hivatalos kutyája voltak.
Amikor III. William és II. Mária 1688-ban elhagyta Hollandiát, hogy elfogadja Anglia trónját, szeretett mopszuk velük utazott. Büszke mopsztulajdonosok voltak, és a mopszszeretetük Hollandiából Angliába vezette őket.
A 18. század mopszjai: művészek múzsái és királyi társai
A mopsz népszerűsége a 18. században tovább növekedett az egész világon, és ma is folytatódik. A mopszok a híres festők alkotásaiban jelentek meg, és Európában továbbra is a hatalmas és arisztokraták társaiként jelentek meg.
Az angol festő, William Hogarth jól ismert volt a mopszszeretetéről, és élete során több tulajdonosa volt. Mopszjai kedvenc témája voltak a festményeinek. Hogarth 1745-es önarcképén szerepel még szeretett mopszársa, Trump. Ez a festmény jelenleg a londoni Tate galériában látható.
A pugák Spanyolországban is népszerűvé váltak ebben az időszakban. Spanyol festő és nyomdász, Francisco Goya festményeket festett. Goya 1786-os festménye, a Marquesa de Pontejos aranyos kis mopszisot ábrázol a tárgy lábain.
Ebben az időszakban Olaszországban a pugák is nagyon népszerűek voltak. Olaszországban a mopszokat általában magánkocsik előtt lovagoltak, és gyakran kabátokba és harisnya melltartóba öltöztek. 1789-ben Hester Lynch Piozzi, a tizennyolcadik századi diarista és szerző, a naplójában azt írta: "Úgy gondolom, hogy a kis mopsz kutya vagy a holland masztiff kilépett Londonból Padova számára. Minden egyes kocsiban van egy mopsz. " Ezek a kutyák ebben az időben nagyon fontos kiegészítők és társak voltak a gazdagok számára.
A mopsz népszerűsége tovább terjedt Franciaországban a tizennyolcadik században. Mielõtt Nápoleon Bonaparte-val feleségül ment, Joséphine császárnõ Fortune nevû mopszával rejtett üzeneteket vitt a családjának, miközben Les Carmes-i börtönben tartóztatták. Fortune volt az egyetlen, akinek bebörtönzése során látogatási jogokat kaptak. Ez önmagában megmutatja, hogy a mopszok mennyire voltak fontosak a tulajdonosok számára, és mekkora bizalom volt a mopsztulajdonosok szeretett mopszisaikban ebben az időben.
A modern korszak: 19. század a mai napig
A tizenkilencedik században a fajta egyre növekvő népszerűségnek örvend, részben annak köszönhetően, hogy Victoria királynő odafigyel a fajtára. Egész életében számos mopsz tulajdonosa volt, amelyeket maga is tenyésztett. Victoria királynő kutyákkal való részvétele a Kennel Club megalakulásához vezetett, amelyet 1873-ban alapítottak. A mopszli szerelme elterjedt a királyi család sok más tagjára, köztük az unokájára, V. György királyra és az unokájára, Edward királyra. VII. Victoria királynő mopszjai ősz- és sárgabarack színűek voltak, de a képregényes fekete mopszok, amelyeket ma ismerünk és szeretünk, hamarosan megérkeztek Európába is.
Az ebben az időszakban működő európai mopszok megjelenése is másképp különbözött a mai mopszoktól. A tizennyolcadik és tizenkilencedik században az európai mopszok általában hosszabb lábakkal és hosszabb orrúak voltak, mint a mai mopszok. Időnként a mopsz füleit is megvágták ebben az időszakban. Csak akkor, amikor 1860-ban új hullámot jelentettek Európából Kínából Európába, megjelentek Európában az ismerős rövid lábakkal, lapos mopsz orrúakkal és egy szélesebb körben elkészült mopsziak. Röviddel azután, hogy az új kínai mopszok megjelentek az Európában, Lady Brassey, egy brit arisztokrata, Kínában tett látogatása után fekete pugákat hozott Európába, és ennek a kabátszínnek a mopszjai divatosak Európában. Végül, 1895-ben a fülkivágás gyakorlását illegálissá tették, így a mopszok már nem voltak hajlandóak aláírni a hajlékony füleiket.
A mopszok a tizenkilencedik században az Amerikába is eljutottak, ahol gyorsan népszerű háziállattá váltak és bemutató kutyák lettek. Az ACC 1885-ben elismerte a mopszokat, és 1931-ben alapították az Amerikai Mopszik Kutyaklubot. Ma is népszerű háziállatként szerepelnek az amerikai háztartásokban és a mai kiállításon.
Manapság, míg a sárgásbarna, a sárgabarack és a fekete mopsz továbbra is a leggyakoribb, vannak más színek is. A csokoros kabátokkal rendelkező mopszok ritkák, de időről időre felbukkannak almokban. Most még néhány tenyésztő is specializálódott hófehér kabátokkal rendelkező mopszokra. Valószínűleg csak a szokásos bevonatszínekkel jelenítheti meg a mopszokat, mivel az AKC nem ismeri fel a ritkabb bevonatszíneket.
Mopsz: múlt, jelen és jövő
A mopszók hosszú és lenyűgöző történelemmel bírnak, kezdve eredetüket, amikor a kínai jogdíjjal köröző kutyákként szerepelnek, egészen az egész európai történelem során megjelenő sokaságukig, valamint az amerikai kiállítási kutyák és háziállatok jelenlegi népszerűségéig. A mopszok továbbra is az egyik legnépszerűbb kutyafajta Európában és Amerikában. Noha tenyésztése miatt számos egészségügyi problémától szenvednek, sok család továbbra is kedvelt háziállat, és továbbra is népszerű választási lehetőség a kiállítási kutyák számára. A mopszok valószínűleg a jövőben is népszerűek lesznek a kutya szerelmesei körében.
