Macskák háziasítása
researchgate.net
A macskák csak félig háziasítottak
2014-ben a Washington Egyetem St. Luis-i Orvostudományi Karának kutatócsoportja meggyőző bizonyítékot talált arra, hogy a macskák a kutyákhoz képest csak félig háziasítottak. Nem meglepő: a kutyák körülbelül 30 000 évvel ezelőtt kezdték el az emberekkel való társaságukat, és ehhez a hosszú időszakhoz képest a macskák idegennek tűnnek, akik csak most kopogtattak be hozzánk, hogy köszönjenek. Kilencezer év nagyon rövid idő a 30 000 évhez képest.
Bár 9000 évvel ezelőtt a macskák elváltak vad őseiktől, még mindig vadmacskákkal szaporodnak. Természetesen a háziasításnak ellenálló gének továbbra is léteznek bennük. Ez nem jelenti azt, hogy a házimacskák és a vadmacskák egyformák.
A kutatók azt találták, hogy a vadmacskákkal ellentétben a házimacskáknak sajátos génjeik vannak, amelyek az emlékezethez és a jutalomszerzéshez kapcsolódnak, lehetővé téve számukra, hogy különleges kötődést ápoljanak az emberrel. A kutyák teherhordó állatok voltak, míg a macskák mindig is magányosak voltak. Ez is lehet az egyik oka annak, hogy a macskák nem tudnak olyan erősen szocializálódni az emberekkel, mint a kutyák.
A macska háziasításának története
Egy 2007-es tanulmány kimutatta, hogy a macskákat először a Közel-Keleten háziasították, a Termékeny Félhold mezőgazdasági fejlesztésének részeként. Az emberek csak 11 000 évvel ezelőtt kezdték el először a mezőgazdaságot a Termékeny Félhold területén.
A tudósok úgy gondolják, hogy a macskákat vidéki emberek háziasították, hogy megvédjék tárolt gabonájukat a rágcsálóktól. A gabonák tárolása a mezőgazdaság eredménye volt, és a termesztés többlet élelmiszert termelt. A macskák megóvták a gabonaraktárakat a rágcsálóktól, és nagy szerepet játszottak mezőgazdaságunk történelmében, amely ahhoz a civilizációhoz vezetett, amilyen most vagyunk.
Az ember-macska társulás első bizonyítékát bizonyos ciprusi régészeti ásatásokból gyűjtötték össze.A háziasított állatfajok többsége a neoténia közös vonását mutatja, amely hajlamos a gyermeki magatartás megtartására felnőttkorban is különböző mértékben.
A neoténia egy genetikai változás, amelyet a verseny hiánya és a háziasított állatok táplálékszerzésének egyszerűsége okoz. Ez akkor is megtörténik, amikor az emberek szelektíven tenyésztenek háziállatokat, kedvező tulajdonságként a engedelmes viselkedést, a kisebb agressziót és az aranyos, gyermeki vonásokat választják. Ez alól a macskák kivételek, míg a kutyák erős neoteniát mutatnak.
A Felis Silvestris az a vadon élő faj, amelyből a házimacskák (Felis Silvestris Catus) fejlődtek ki. Ennek a fajnak öt alfaja van
- Felis Silvestris Bieti: A kínai sivatagi macska
- Felis Silvestris Ornata: A közép-ázsiai vadmacska
- Felis Silvestris Silvestris: Az európai vadmacska
- Felis Silvestris Cafra: A dél-afrikai vadmacska
- Felis Silvestris Libyca: Az észak-afrikai/közel-keleti vadmacska
A macskák genomjában mindig keveredik a házimacska, a házi vadmacska és a vadmacska. A házimacska, a Felis Silvestris Catus azonban a Felis Silvestris Libyca alfajból fejlődött ki.
A közhiedelemmel ellentétben sok vadmacska engedelmes és könnyen háziasítható. Íme Reay Smithers beszámolója a háziasított vadmacskákról, amelyekkel Zimbabwéban találkozott,
„Ezek a macskák soha nem csinálnak semmit félig; például, amikor hazatérnek egy nap után, hajlamosak arra, hogy szuperszeretővé váljanak. Amikor ez megtörténik, az ember feladhatja azt is, amit csinál, mert végigjárja a papírt, amelyre ír, és az arcához vagy a kezéhez dörzsöli magát; vagy felpattannak a válladra, és beszippantják magukat az arcod és az éppen olvasott könyv közé, gurulnak rajta, dorombolnak és nyújtózkodnak, néha elesik a lelkesedéstől, és általában megkövetelik az osztatlan figyelmedet."
Ismerősen hangzanak, nem?
Macska etimológia
A tudósok szerint a macska név Észak-Afrikából vagy Nyugat-Ázsiából származik. Az alábbiakban felsoroljuk a macskákra különböző nyelveken használt neveket,
- Angol: Cat
- Francia: Chat
- németül: Katze
- spanyol: Gato
- latin: Cattus
- arab: Quttah
Mindezek a szavak a núbiai Kadiz szóból származnak. Volt egy egyiptomi macskaistennő, Bastet, akit Pashtnak is hívtak. Ebből a szóból alakultak ki az angol, puss és punci szavak. A románok nevüket egy macskáról, a pisicáról is pasturól kapták.
pixabay
Macskák Egyiptomban
A legrégebbi macskaképet a háztartásban Egyiptomban találták meg, és i.e. 1950-ből származik. Ezt a képet Baket III sírjában találták Beni Hasannál, és egy patkányt megtámadó macska ábrázolása volt.
1450-től kezdődően a macskák egyiptomi háztartási jelenlétté váltak, és benépesítették a thébai sírfestményeket. Az egyiptomiak köztudottan nagyon szeretik a különféle kedvtelésből tartott állatokat. Napistenüket, Ra-t gyakran úgy ábrázolták, mint aki macska alakot öltött, amikor riválisával, a sötétség kígyójával, az Apophisszal harcolt.
Egy későbbi időszakban a macskákat a szexuális energia istennőjével, Hatherrel hozták kapcsolatba. Az idő múlásával a macskák társulása ismét egy másik istennőhöz, Bastet istennőhöz fordult. Ez ie 945 és 715 között történt. A Bastet templomokhoz kötődő cicák voltak, és voltak macskatartók, akik hivatásként foglalkoztak a macskákkal. A macskákat nagyon szerették házi kedvencként az egyiptomi otthonokban, és amikor egy macska meghalt, az egész család gyászolt, sőt le is borotválta a szemöldökét.
A macska temetőkben bronz macska szobrokat hagytak, hogy kifejezzék szeretetüket és tiszteletüket. A macskák iránti szeretet ellenére az egyiptomiak macskákat áldoztak fel ezekben a templomokban, és mumifikált formában ajánlották fel Bastet istennőnek.
Macskák más civilizációkban
Az Indus-völgyi harappai civilizációnak voltak városi macskái. A görögök és rómaiak kezdetben előnyben részesítették a rúdmacskákat és görényeket, mint a macskákat, mert ők is elűzték és megölték a rágcsálókat.A rómaiak csak i.sz. 400-ban kezdték elfogadni a macskákat a házi életükbe. A macskák ie 200 után érkeztek Kínába.
1000-re a macskák elterjedtek Európában és Ázsiában. A modern macskafajtákról kiderült, hogy csak a közelmúltban fejlődtek ki – a török angóra az 1800-as években, és a 38 fő fajtából 22 az elmúlt száz évben.
A macskák és a kereszténység
James A. Serpell, a Pennsylvaniai Egyetem állatetikai és állatjóléti professzora az emberek macskákhoz való hozzáállásának változását tanulmányozta a kereszténység kezdetén, és nagyon érdekes megfigyelésekre jutott.
A pogány vallás a macskákat a szexualitás, a termékenység és az anyaság szimbólumának tekintette. Éppen ezért a kereszténység elkezdte démonoknak és boszorkányoknak tekinteni a macskákat. Amikor a termékenységi kultuszokat elnyomták, a macskákat száműzték az istenség birodalmából. A macskák az alakváltó archetipikus boszorkány szimbólumává váltak.
A fekete macskákat különösen gyűlölték, megölték, és a boszorkányok elégetésére felállított tüzekbe dobták őket. Serpell emlékeztet arra, hogy ez egy nőgyűlölő narratívaként is felfogható, amely fenyegetettnek érezte magát a női szexualitás miatt.
Macskák a modern társadalomban
A vizsgálatokból származó statisztikai adatok azt mutatják, hogy a macskákat még mindig kevésbé szeretik az emberek, mint a kutyákat. Sokan sok kultúrában még mindig úgy gondolják, hogy egy fekete macska hirtelen megjelenése a balszerencse figyelmeztetése.
A társadalom nagy része azonban nagyra értékeli e szőrös örömkötegek szeretetét és társaságát. Ez az oka annak, hogy a macskák mára megelőzték a kutyákat a világ legnépszerűbb kísérőállataiként.
© 2022 Deepa
